5.rész

Délután felmentünk Timivel a városba, az egyik boltban talált magának egy „cuki piros felsőt”, én pedig egy tornacipőt. Kifelé menet szembe jött velünk Attila.

- Hát te, hogy hogy itt? – kérdeztem tőle.

- Feljöttem vásárolni. Látom ti is.

- Aha. Vettem egy tök jó felsőt, nézd! – mutatta meg neki is Timi.

- Én pedig egy tornacipőt. – emeltem fel.

- Jók. – mosolygott Attila.

- Bejövünk veled „újra” vásárolni. – lépett be a boltba Timi, mi meg utána.

- Velem tartotok? – kérdezte Attila.

- Igen, mit szeretnél venni? – mondtam, közben Timi megint odaköszönt a pénztárosnak.

- Fogalmam sincs, szétnézni jöttem.

 Miközben ő szétnézett, beszélgettünk, Timi és Attila „megismerkedtek”. Elmentünk a gofrishoz, ott folytattuk.

- Na és milyen zenét szeretsz? – kérdezte Timi Attilától, és tovább ette(inkább csak gusztustalankodott a habbal) a málnás gofriját.

- Rock, metál, de igazából mindenevő vagyok. Te?

- Pop. Más nem.

- Miért nem? Vannak tök jó lassabb rock számok is.

- Hát… nem szeretem az ilyen üvöltős zenéket. Nekem a pop jön be, de ha ti szeretitek…

- Aha. A legjobb fájdalomra, meg mindenre. – mondtam.

 Kitárgyaltuk a zenei stílusokat, majd jött az osztály-téma.

- Mit gondoltok az osztályról? – kérdezte Attila.

- Jó, hogy kevesen vagyunk és hogy sok a lány. – válaszoltam, és segítettem letörölni Timi nadrágjáról a habot, mert leette magát.

- Szerintem is, és az osztály nagyja normálisnak tűnik. – mosolygott Attila.

- Kivéve 2 embert. Kristóf és Dzsenifer. Kristóf egy idióta, Dzsenifer meg.. mit is mondjak? Érdekes személyiség. – mondtam és kíváncsi voltam, hogy ő mit gondol a Kristófról.

- Kristóf jó fej. Miért nem bírod? Őt mindenki bírja.

- Pont emiatt. Tipikus menő csávó. Általában azok nem azok. Szóval csak betanulja a szövegeit, és azt hiszi emiatt mindenki szeretni fogja őt.

- Bír téged.

- Ezt ő mondta?

- Igen és amúgy is látszik rajta. Ahogy teper utánad. – mosolygott Attila.

- Lefogom koptatni. Nekem nincs ilyenre szükségem.

- Tudod kinek mondd. –röhögött Timi. – Én nagyon bírom a Kristófot, és amúgy is… marha jól néz ki.

- Nehogy elkezdj utána menni! Te fogsz éjszakákat sírni miatta… Ennyi leszel neki, semmi több. – forgattam a szemem, Attila meg csak röhögött. – Hallod, ez igenis komoly! Miért röhögsz ezen?

- Vicces, ahogy a Kristófon veszekedtek.

- Na ez az! Nem érdemli meg! Beszéljünk másról.

 Az osztály nagyját kibeszéltük meg egy pár általános dolgot, aztán indultunk haza.

- Hát akkor holnap találkozunk, sziasztok! – indult el Attila, aztán mi is.

- Na? Mit gondolsz róla? Ugye, hogy aranyos? – kérdeztem, mikor már elég messze voltunk tőle.

- Tényleg aranyos, tök kedves.

- Nem egy Kristóf.

- Hát, nagyon nem. Te mit gondolsz róla?

- Aranyos, kedves, egyezik a stílusunk… jó fej.

- Háhá, tetszik neked!

- Dehogy! Ennyi idő után? Amúgy se az esetem… - most komolyan mit képzel? Nekem tetszik? Nem!

- Oké… na és mikor mutatod meg a szobád? – kérdezte, én meg nem tudtam hogy erre mit mondjak.

- Ööööm, majd valamikor, de most lassan mennem kéne.

- Rendben. Akkor holnap találkozunk. És ne gondolj a Kristófra!

- Miért gondolnék rá? Egy idióta. – háborodtam fel. Mi az, hogy a Kristófra? Gondolok én bármikor is rá, beszélek róla? Nem! Tudtommal nem. Vagyis… mindegy, a Kristóf nem érdekel.

 Otthon kész lettem mindennel, mikor megszólalt a The Dirty Youth – Fight . Ismeretlen szám, gondoltam felveszem, hátha valami fontos.

- Helló Alexa, mizujs? – szólt bele a telefonba egy ismerős hang.

- Kristóf?