4.rész

Reggel mentem fel a lépcsőn, de valaki megállított.

- Szia Alexa! Hogy vagy? – lépett elém Kristóf.

- Te követtél?

- Nem. Dehogy. Miért követtelek volna? Éppen itt jöttél, gondoltam beszélhetnénk.

- Oké. Mit szeretnél tudni?

- Például, hogy hogy vagy. Én tökéletesen, főleg, hogy ma ilyen szép vagy . – vigyorgott.

- Kösz. Én is jól vagyok. Na de sok dolgom van, megyek. – és elmentem. Nincs kedvem Kristóffal beszélgetni. Nagyon rámenős.

 Bent a teremben csak Anikó volt, gondoltam odamegyek hozzá.

- Többiek? – kérdeztem, mert csak ketten voltunk.

- Negyed nyolc van.

- És?

- Korán jöttél, és én is. Mások nem szoktak ilyenkor jönni.

- A Kristóf is itt van… gyanítom, hogy követett.

- Ó. A Kristóf? Akkor öööm… majd jövök. – és kiment. Nem értettem mi volt ez. Mindegy.

 Fél nyolcig átnéztem az egész napi teendőimet. A Kristóf is bejött, aztán pedig Anikó gyönyörű sminkkel. Csak nem a Kristóf miatt csinálta ezt?

- Helló lányok. Alexa jó a ruhád. – méregetett eléggé jól láthatóan.

- Ne bámulj így! Inkább néz ki, hogy ki jött meg.

 Kristóf kiment, odafordultam Anikóhoz.

- Mi ez a smink? Ugye nem a…

- Öm.. én csak… - piszkálta a haját Anikó. Sejtettem.

- Ahj, Anikó, miért? Tudod, hogy ez egy milyen alak! Szeress ki belőle gyorsan! Amúgy meg ilyen hamar beleszerettél? Ez csak tetszés. Ezt tudod kontrollálni. Kérlek, próbáld meg, nem akarom, hogy rosszul járj, és sírj miatta!

- Pedig olyan ari…

 Éppen Anikó kioktatására készültem, mikor megjött Dóri.

- Mizu csajok?- kérdezte.

- Semmi. Éppen mondtam az Anikónak, hogy szeressen ki…

- SHHH! Alexa! Ömm.. Harry Stylesból. Sose lesz az enyém.. – fejezte be a mondatot helyettem Anikó.

- Nekem Louis jön be. Olyan kis édi. – mondta Dóri, ők pedig tovább folytatták a beszélgetést a One Directionről.

 Nemsoká megérkeztek a többiek is, Timivel kimentünk a korláthoz, néztük a diákokat elmenni, sietni, kiabálni..

- Na és mondott valamit a Kristóf? – kérdezte tök nyugodtan.

- Nem. Kellett volna?

- Hmm, nem. Azt hittem most is nyomult.

- Igen, nyomult. Leszállhatna rólam.

- Én örülnék, ha valaki ilyen kedves lenne velem. Csak kedveskedik. Mondj neki te is jókat.

- Persze. Heverjek a lábai előtt? Engem ő nem érdekel. Egy rossz, humortalan alak, aki azt hiszi magáról, hogy menő, helyes, és vicces. Téved. Nagyon téved. Remélem ezt lezártuk.

 1.óra előtt a teremben mindenki röhögött, üvöltözött, Dzsenifer is megérkezett lapos (hű !) cipőben.

 Fizikával kezdtünk, én figyeltem, Kristóf szemezni próbált felváltva Dzseniferrel és velem. De csak Dzsenifer kapható az ilyesmire. Szünetben bementünk Anikóval és Timivel a wc-be, és lám, ott volt az a 3 lány.

- Sziasztok – köszönt Regina.

- Szia, én Anikó vagyok. Ti ismeritek egymást? – nézett rám és a többi lányra.

- Igen. Tegnap óta. – mentem el mellettük.

 Kimentek, Anikónak elmondtam amit tudok róluk,és hogy eddig ellenségnek tűnnek.

- Mi ez, óvoda? Ellenség? Alexa, szerintem nem…

- De igen. Azok. Ellenségek. Láttad, hogy néztek? Pff.

 Beérve a terembe megint nagy volt a lárma. Én leültem a helyemre, de valaki hátulról megbökött. Gondoltam magamban, hogy biztos a Kristóf az, mit akarhat megint?

- Mi van Kristóf? – néztem hátra, de nem ő volt az. Hanem a másik srác, aki eddig meg sem szólalt. – Ó, bocs. Azt hittem a haverod. Alexa vagyok.

- Szia, Attila. A pólódat néztem, és ezért kérdezem, hogy ki a kedvenced?

- Te is…te is nagy Popland rajongó vagy? – örültem meg, mert akit eddig kérdezgettem, mindenki csak ismeri, de ennyi.

- Igen. Nicole forever – röhögtük el magunkat mindketten. Na ő eddig a legszimpatikusabb!

 De becsöngettek, a tanár pedig bejött. Szünetekben sokat beszélgettünk Attilával, egyezik az ízlésünk, eddig bírom őt. És milyen laza! Hazafelé Timivel beszélgettünk, boldogan mesélte, hogy a Kristóf leállt vele csevegni az időjárásról. Haladás. Én pedig kikérdeztem őt Attiláról, hogy mit tud róla. Semmit. Még a neve is újdonság volt. Nem mintha érdekelne engem, csak kíváncsi vagyok.